Testvéri Szerelem

- Szállj le róla!!- lökött arrébb Triny. Elég erőszakos egy teremtés volt.

- Nem a tiéd!!- szóltam vissza, és nem zavartattam magam, táncoltam tovább.

- De nem is a tiéd!!- furakodott közénk.

- Hey!! Állj!! Mindkettőtöké lehetek!!- tette magát a fiú, már sem tetszett annyira.

- Tudod mit Triny?? Legyen inkább a tiéd!!- mentem arrébb.

- Nem kell!! Neked adom!!- jött utánam.

- Nem kel a könyör adomány!!

- Nekem sem!!

- Akkor megyek vissza hozzá!!- tettem úgy, mint ha mennék vissza.

- De egy álszent liba vagy!!

- Ahogy te is!!

- Te kis…- és nekem esett. Nem hagytam magam, de nem a srác miatt, az meg nagy egósan figyelt minket, a többi bulizóval együtt. Kicsi idő múlva a drága bátyám is megjelent, bár engem, egy cseppet sem izgatott, el voltam foglalva Triny hajtépésével. Szegénynek elég kevés maradt a drága szőke hajából, de hát istenem, én kezdtem??

- Állj!!- szedett szét minket a bátyám.

- Eressz!! Megtépem ezt a libát!!- próbáltam szabadulni.

- Te is az vagy, nem emlékszel??- nevetett cinikusan.

- Susie?? Te vagy az??- fordított maga felé Brian.

- Ki más?? Vagy az a szőke cica baba elvette az eszed??- céloztam a csajra, akivel most nemrég jött ki a szobából.

- Ne veszekedjünk, kérlek!! Menjünk inkább haza!!

- Menjünk!!- adtam meg magam, majd odamentem Trinyhez.

- Bocs!!

- Semmi!!- és megöleltük egymást. Nem ez volt az első bunyónk, ez már szinte hagyomány. A srác jött oda hozzánk.

- Na csajok??

- Buzi!!- majd ellöktük, és ő ment vissza táncolni, én meg Briannel haza.

- Mi volt ez a bunyó??- támadt nekem, amikor már messzebb kerültünk a háztól.

- Semmi!!

- Nem hiszem!! Mond el, eddig még mindent elmondtál nekem, ez miért olyan nagydolog??

- Mert egy nap alatt sok minden megváltozott!!- mondtam halkan.

- Mi változott meg??- állt velem szembe, és felemelte az államat.

- Minden!!- és egy könnycsepp gurult végig az arcomon. Ebből Brian rögtön levette, mi van. Néha már olyan volt nekem, mint az ikertestvérem.

- Akkor, ami ma történt… Nem mondtál igazat??- célzott a reggeli beszélgetésünkre. Én csak megráztam a fejem.- Nem lesz ez így jó!!- mondta szomorúan. Erre kitört belőlem a sírás. Magához ölelt, és azt súgta a fülembe:- Nem lesz semmi baj!!

- Már hogy ne lenne?? Milyen már, hogy szerelmes vagyok a saját bátyámba!!- húzódtam el tőle. Kicsit olyan arcot vágott, mint akit nem érint annyira nagyon, hogy köztünk alakulgat valami, nem értettem miért, hiszen a bátyám nem?? Nem lehetünk egy pár… vagy talán még is??