Így aludtunk mind ketten, mert ő elaludt, és ha elmegyek mellőle, akkor felébred. Inkább maradtam. Egy-két órája aludhattunk, amikor nagy ricsajjal betört húgom. Biztos észrevette, hogy nem vagyok a szobámban, így átjött kelteni Briant.
- Ébresztő!!- ugrott ránk.
- Csend Lili!! Szétszakad a fejem!!- csitította Brian.
- Ébresztő!!- súgta a fülünkbe Lili.
- Ébren vagyunk!!- próbáltam emberi hangon megszólalni.- Anyuékat felébresztetted már??
- Nem!!- rázta meg göndör kis fürtjeit.
- Akkor ébreszd fel őket!! Mi is nem soká felkelünk!!- tolta el Brian Lilit.
- Oké!!- mondta vidáman, és elszökdécselt.
- Elképesztő ez a kiscsaj. Még alig kelt fel, de már teljesen kicsattan az energiától!!- néztem az ajtó irányába.
- Aha!!- dünnyögte Brian.
- Kelj fel bátyus!! Tényleg kelni kéne!!- másztam ki mellőle.
- Kelj, ha akarsz, én még maradok!!- fordult a másik oldalára.
- Rendben, aludj, de akkor később kell elmesélned nekem és anyuéknak is a tegnapi történteket. Ha most elmondod, csak nekem kell!!- erre kipattantak a szemei, és nem mozdult.
- Hagyj!!- mondta mogorván. Valami nagyon nincs rendben, ha ilyet mondott. Még soha sem küldött el, az estiek kivételével. Mindig elmondott mindent. A szemei még mindig eresek voltak. Mi baj lehet??
- Bátyus!! Nagyon rossz téged így látni!! Elmondod??- hajoltam közel hozzá.
- Semmi hugi!! Hagyj légy szíves!!- fordult el. Nem firtattam tovább. Egyszer biztos elmondja, vagy ha nem kiszedem belőle. Lementem a konyhába. Úgy látszik Lili sikerrel járt, mivel az egész család kinn ült a konyhában. Lili a kakaóját, anyáék a kávéjukat iszogatva.
- Brian??- kérdezte anya. Semmi jó reggelt és egyebek. Ez már megszokás. Neki Brian a kedvenc. Apa inkább a lányokhoz húzódik, és inkább a kicsikhez. Így én vagyok a fekete bárány.
- Szobájában!!- ültem le, és kávét töltöttem magamnak. Kíváncsi voltam észre veszik e. Nem, senki. Lilit nem érdekelte, anyát még úgy, apa meg anyával volt elfoglalva. Úgy látszik nem volt elég a tegnap éjszaka. Megittam a kávét, rengeteg cukorral, és csináltam egy másikat a drága bátyusomnak. Ezt sem vették észre. Lili a zsiráfos szívószálával játszott, apáék meg… szerinte tudjátok. Felvittem, és meglepő látvány fogadott a szobájába lépve. Az ablakon nézett kifelé, de még mindig az ágyában feküdt. Azt hittem még alszik.
- Kip-Kop!!- mentem beljebb. Nem mozdult, csak nézett ki az ablakon.- Hoztam neked egy kávét!!
- Kösz!!- de nem nézett rám. Reggel még legalább rámnézett. Letettem az éjjeli szekrényére, és leültem az ágyára eltakarva az ablakot. Nem emelte el a tekintetét, de nem nézett rám. Lefeküdtem mellé, hogy a szeme pont az enyémbe nézzen. Mint aki csak néz ki a fejéből, olyan átlátszó tekintettel nézett rám.
- Mi a baj??- próbálkoztam megint. A szemembe nézett, így nem tudta nem elmondani, és azt mondani, hogy semmit. Egy darabig csak nézett azzal a kietlen tekintettel, végül még is csak megszólalt.
- Hát…- és elhallgatott, aztán folytatta.- tegnap, amikor a buliban voltam…- én csak figyelmesen hallgattam.- történt valami!! Ami… hát nem tudom, hogy jó vagy rossz, de megtörtént. Éppen OTT tartottunk egy lánnyal, amikor…- és itt mélyen a szemembe nézett.- a te nevedet mondtam az övé helyett, és téged láttalak ott, nem őt…- na igen, ez már tényleg nagy. A saját bátyám, akit… a világon mindennél jobban szeretek, hangsúlyozom Szeretek!! Nem vagyok belé szerelmes, lehet hogy ő igen… Nem!! Az lehetetlen!! Az csak véletlen volt. Próbáltam viccel oldani a feszültséget.
- Örülök, hogy ezt is annyira meg akartad osztani velem, hogy oda képzeltél, de én nem tartok neked gyertyát, bocsi!!- mosolyogtam rá bohókásan. De ő állta a tekintetem.
- Ez nem ilyen egyszerű…- jött volna a hegyi beszéd, de belé folytottam.
- De, igen is egyszerű!! Nem vagy belém szerelmes, csak nagyon megbízol bennem, és ennyire meg akartad nekem ezt mondani, hogy oda képzeltél!! Ennyi az egész!! Emiatt ne törd a fejed!!- adtam neki egy puszit.
- Azt mondod??
- Azt, és most idd meg a kávédat, és irány lefelé!! Már nagyon kerestek!!- mondtam cinikusan, majd felálltam.
- Mi történt már megint?? Csak nem a szokásos??- ült fel, és itta meg a kávéját. Nem szóltam, csak kisétáltam a szobából. Lesokkolt, amit mondott, és igazából még magam sem hittem el, amit neki mondtam. Lehet hogy még is szerelmes belém a bátyám??...
Utolsó kommentek