Lefeküdtem aludni, és nem soká el is aludtam. Reggel nagy üdvrivalgásra ébredtem.

- Anyu!! Apu!! Megjött, megjött!!- kiáltozott Brian, mindenkit felverve ezzel. Feltápászkodtam, és kimentem a folyosóra. Brian előttem suhant el, majd mikor meglátott, visszajött, és felkapott.- Hugi!! Én úgy szeretlek!!- majd megpörgetett, és letett. Berobogott anyuékhoz. Utána mentem, és amikor az ajtóban álltam Lili is csatlakozott hozzám.

- Mi történt??- kérdezte a szemét dörzsölgetve.

- Ha én azt tudnám…- majd mindketten befelé tekintgettünk a szobába.

- Mi történt kisfiam??- mondta anya rekedtesen, majd apát bökdöste, hogy ébredjen. Fel is ébredt, majd ő is feltette a "Mi történt?" kérdést, és mindenki fezsülten várta Brian válaszát.

- Felvettek!! Anya, felvettek!!- én még mindig nem értettem mi van, és nem voltam vele egyedül, apa és Lili sem tudta, anya viszont elég tájékozott volt ez ügyben.

- Gratulálok!!- ugrott ki, és ölelte meg Briant.

- Minket is beavatnátok??- kértem, apára, magamra, és Lilire mutatva.

- Tudod hugi, megpályáztam egy külföldi iskola nyári kurzusát- igen, ezt tudtam, így bólintottam.-, és azt írja, hogy felvesznek, holnap utána indul a gépem, és majd csak Szeptemberben jövök haza, viszont, ha sikerült egy négy egésznél jobb átlagot összeszednem, akkor egész évben ott lehetek, csak karácsonykor jövök haza!!- mondta boldogan. Először fel sem fogtam, mit mond, csak mosolyogva gratuláltam. Majd miután kiörvendeztük magunkat, mindenki ment a saját szobájába, Brian pakolni, anyuék öltözködni, hiszen irány a munka, Lili pedig… Tv-zni. Amint beértem a szobámba, lehervadt a mosoly az arcomról, és a párnámba temettem a fejem, úgy sírtam. Brian elmegy… tulajdonképpen ez jó, mert… talán így kiverhetem a fejemből, de… viszont meg fogok halni nélküle… két hónap… miket beszélek, menni fog neki a 4 egész, 6 hónap. Sőt, még több, mert lehet hogy én is elmegyek majd karácsonyra a nagyihoz az ország másik végébe, és akkor még karácsonykor sem találkozunk. Tiszta jó…

- Istenem!!- mondtam a párnámba, majd erőt vettem magamon, és feltápászkodtam. Belenéztem a tükörbe, és megállapítottam, hogy nálam sok ezerszer szebb lányok lesznek ott, egyből elfelejt majd… de jobb is ez így, milye már, hogy egy testvérpár szerelmes egymásba… megráztam a fejem, és asztalhoz ültem, reggeli majd később lesz úgy is, addig gondoltam írok valamit, mondjuk egy búcsúlevelet Briannek:

Kedves Brian!!

Hosszú az élet, és hosszú a nyár.

Talán még találkozunk, vagy talán soha már.

Szerelmem örök, s tart egy életen át.

Remélem neked is, és nem vár a magány.

Szememben könny szomorúsággal társul,

Szívemben fájdalom, hogy el kell válnunk.

Remélem emlékszel majd, egy buta kislányra,

Kiben megbízhattál, és nem okozott fájdalmat.

Ha még is okozott, még most is bánja,

De megtörtént, és nem vonható vissza.

Emlékezz rá, miket mondtam,

S emlékezz mit akartam.

Megtartani ezt, mi köztünk van,

Egy életen át, békében, boldogan.

Sok puszi, és vigyázz magadra: HugicádL

Hát igen, vers lett belőle, de hát istenem… ebben minden benne van, amit mondanék neki. Na majd holnap odaadom neki. A lapot összehajtottam, és betettem a fiókomba, és mentem reggelit készíteni. Majd odaadom neki, ha már a taxira vár, ami kiviszi a reptérre. Nem szeretném látni az arcát. Vagyis… egy kis részem igen, de a másik nem…