Miután sikerült valamennyire rendbe tenni magam, lementem. Brian nagy valószínűséggel még aludt, Lili viszont nagy elégedett vigyorral iszogatta a kakaóját anyuékkal szemben.

- Jó reggelt!!- köszöntem.

- Neked is!!- mondták anyuék, Lilire meg csak rá kellett nézni, hogy milyen jó a reggele.

- Brian??- jött a szokásos kérdés anya szájából.

- Alszik!!- mondtam kurtán, és tudtam, hogy úgy sem kérdezik meg milyen volt a tegnapi buli, én nem érdeklek senkit… egy hangos ásítást hallottunk, ezek szerint Brian felébredt, majd mackós lépteket, és megjelent az én drága bá… szóval Brian az ajtóban.

- Jó reggelt!!- köszönt anya boldogan, hogy lejött az egy szem pici fia.

- Reggelt!!- köszönt Brian álmosan, majd leült mellém, és maga elé vette a kávéját, majd elmerült a tekintete a semmiben. Naggyábol ma reggel csak én nem tudtam mit kezdeni magammal, mert: Lili elmerült a kakaójában és azon gondolkodott mit csináljunk délután, mert neki semmi gondja. Anyuék nagyon jól elvoltak, mivel ki akarták élvezni a hétvégét, hiszen még alig 38 évesek, de már sűrű a hetük. Anya egy divatcég elnöke, amit én utálok, mert rám és Lilire mindig a legdivatosabb cuccokat akarja ránk adni, de én inkább húzódom a fiúsabb, és lazább de még is csinos. Lilit nem nagyon izgatja mit is vesz fel, de várjon csak anya egy-két évet, majd kiderül az is, hogy Lili sem nagyon csípi az ilyeneket. Velem is így volt. Eleinte tetszett, de aztán… Apa meg ügyvéd. Nem sorolom, neki miket kell csinálnia, így nagyon elfoglaltak hét közben és nincs sok idejük egymásra, és ezt hétvégén pótolják be. Engem nem zavar, addig, amíg engem nem piszkálnak. Brian pedig… még a másnaposság hatása alatt van, és nagy a valószínűsége hogy semmire sem emlékszik a tegnap történtekből… vettem egy mély levegőt, majd felálltam és felmentem a szobámba. Úgy gondoltam tanulok még egy kicsit, hisz holnap suli. Így sikerült egy kicsit elterelnem a gondolataimat a sanyarú sorsomról… ebédkor lementem kajálni, majd Lilivel együtt kimentünk a játszótérre. Nagyon aranyos kis csaj az én kishúgom. Nagyon apró dolgok lekötik, mint például egy bogár, ami épp akkor szállt le egy fűszálra, meg ilyenek. A játszótér másik felében a nagyobbak szoktak korizni, deszkázni meg ilyenek. Nagyrészt itt található meg a hatos is, de nem hétvégén. Olyankor mindenki a szombati bulit piheni ki. Így most tök üres a park, csak én és Lili vagyunk itt. Jó is ez így. Amint ott üldögéltem Lili eltűnt a szemem elől. Nagyon megijedtem. Körbe-körbeszaladgáltam a parkban, de sehol sem találtam meg. Már kezdtem teljesen megijedni. Kiáltozni kezdtem a nevét, de semmi válasz. Összerogytam a földön, mert nem tudtam, mi történhetett vele. Aztán egyszer csak nagy nevetést hallottam. Lili kézen fogva jött Briannel felém. Nagyon bedühödtem, és amikor közelebb értek felpattantam.

- Most komolyan te normális vagy??- estem neki Briannek.- A szívbaj kerülgetett, hogy nem tudtam, mi van Lilivel, most meg nagy vigyorogva jöttök ide hozzám??

- Nyugi Hugi!! Csak játszottunk!!

- Máskor légy szíves hamarabb szólj jó??- öleltem meg őket.

- Oké!!- mondta nevetve Brian, majd elszaladt és azt mondta, én vagyok a fogó.

- Ez nem ér!!

- De-de!!- futott el Lili is, és én lettem a fogó. Megkerültük vagy 3000-szer a parkot, meg estünk nagyokat, de nagyon jól éreztem magam. Estefelé estünk haza, mire már eléggé kifárasztottuk Lilit, és mi is alaposan elfáradtunk. Hazamentünk, megvacsoráztunk, lefektettük Lilit, és elköszöntünk anyuéktól, mivel velük holnap reggel nem igazén fogunk találkozni. Lili is megy holnap oviba, mert igaz hogy nyár van, de nem tudok rá mindig én vigyázni. Tini vagyok, kell a szabadság!! Mi még leültünk Tv-zni Briannel. Nem ment semmi érdekes, aztán hogy így kapcsolgattuk egy vígjáték következett. Annyit nevettünk, hogy én rádőltem Brianre. Az arcunk alig két centire volt egymástól. Egyre közelebb hajoltunk egymáshoz, és lefagyott a mosoly az arcunkról. Már éreztem magamon a szuszogását, becsuktam a szemem, már teljesen beleéltem magam hogy mg fog csókolni, édes ajkait érezhetem a számon. Nem számít mi lesz, csak ő meg én… de aztán meggondoltam magam. Bármilyen jól is esne ő még is csak a bátyám… eltoltam magamtól:

- Bocs!!- felálltam és felrohantam a szobámba. Ő még ült egy kicsit a Tv előtt, aztán ő is nyugovóra tért. Lesz még időnk ezt megbeszélni, hisz nyár van, ketten leszünk itthon egész héten… Atyám mi lesz itt!!