Lili lerohant a lépcsőn, majd nagy boldogan pattant be a székébe.

- Mi a vacsi??

- Spagetti!! Bolognai szósszal!!- tettem le elé a tésztát és a szószt.

- Te tudsz ilyet csinálni??- szagolgatta az ételt.

- Igen, miért?? Eddig nem tűnt fel, hogy sokat főzök??

- Nem igazán!! Mindig anya készített kaját, és abból hagyott nekünk!!

- Nem mindig!! A legtöbbször én készítettem!!

- Tényleg?? Egyedül??

- Nem!! Brian is segített!!

- Ő is tud főzni??

- Nem a legprofibb szakács, de gyorsan tanul, és rengeteget segít!!

- Akkor nagyon jó családom van!!- mosolygott.- Csodás anyukám, aki nagyon szuper ruhákat tervez, egy szuper apukám, aki nagyon jó ügyvéd. A világ legcsodálatosabb nővére, aki nagyon jól főz, és egy iszonyat helyes bátyó!!

- Igen, bátyó…- mondtam halkan, majd leültem.

- De hol van bátyó??- kérdezte Lili, miután szedtem.

- Csak nem engem keresel törpe??- puszilta meg a homlokát, majd leült mellénk.

- Jó étvágyat!!- fogtam hozzá.

- Nektek is!!- mondta Lili boldogan, majd Brian is ráhelyeselt, majd neki fogott enni. Több szó nem is esett vacsi közben. Miután befejeztük felpillantottam az órára.

- Oh, kincsem, ideje aludni!!- szóltam Lilire.

- Rendben!! Megyek fürdök, aztán olvasol nekem mesét??- mondta Lili.

- Persze!!- válaszoltam, majd elkezdtem a mosogatóba pakolni.

- Nem te!! Brian!!- helyesbített Lili. Meglepetten hátranéztem, Brian arcát figyelve. Nem kicsit meglepődött.

- Mi?? Hogy én??- mutatott magára.

- Igen, te!!- mosolyogtunk rá.

- Ti összeesküdtetek ellenem??- mosolygott ránk.

- Nem!! Ezt most egyedül találtam ki!!- nevetett Lili, majd felszaladt. A lépcső tetejéről ezt kiáltotta:

- Bátyó!! Van egész 20 perced, hogy felgyere!! Jó éjt Susie!!

- Jó éjt kincsem!!- majd csapódott a fürdő ajtó.

- Hát ez jó lesz!!- tápászkodott fel Brian.

- Miért?? Tudsz olvasni nem??

- De igen, de hát… még sosem olvastam fel neki!! Ezt mindig te csináltad!!

- Épp itt volt az ideje, hogy te is elkezd!!- raktam el az utolsó tányért is, majd mentem ki a nappaliba. Leültem a Tv elé.

- Most akkor nem beszélünk egymással??- jött utánam, majd megállt mögöttem.

- Most is beszéltünk nem??- néztem fel rá.

- De ez már nem olyan, mint régen…- hajolt lejjebb.

- Már semmi sem olyan, mint régen!!- mondtam halkan, mélyen a szemébe nézve.

- És már nem is lesz!!- hajolt még közelebb, és végül rátapadt a számra. Nem érdekelt, hogy mit csinál, de ez már kellett. Aztán ennek is vége szakadt, Lili kiáltásával.

- Brian!! Kész vagyok!! Jöhetsz!!

- Megyek!!- kiáltotta vissza, majd felegyenesedett.- Sajnálom!!

- Mit sajnálsz??- néztem rá könnyes szemekkel.- Nem te tehetsz róla, hogy beléd szerettem!!

- Arról nem, de az előbbiről igen, és erről is!!- majd még egy csókot lehelt, ajkaimra, és felrobogott Lilihez. Én csak ültem ott, és figyeltem a plafont. Aztán úgy döntöttem, felmegyek lefeküdni. Elhaladtam Lili szobája előtt, és meghallottam Brian hangját. Az ajtó nem volt teljesen becsukva, így még láttam is. Brian egy könyvel a kezében ült Lili ágyán, és a kislány fejét simogatva olvasott. Nekitámasztottam a fejem az ajtófélfának, és hallgattam. Ilyet régen nekem is csinált Brian, most még is aranyosabb volt. A nagymenő bátyó, aki folyton bulizik, és leissza magát, most egy csöppnyi lánykának mesél, mint egy gondoskodó apa, és egy jó férj. Milyen jó férj lesz majd belőle, de büszke lehet majd a felesége, és de büszke lehetek majd én, hogy a bátyám ilyen csodás apukája a gyermekének. Igen, a gyermekének, és nem a gyerekünknek. A mi… gyerekünknek…